Villás Lajos
Gyűjtöm az ajánlószelvényeket. Az egyik „peremkerületi” lakóház lépcsőházában fülig érő szájjal nevető fiatalokkal találkozom. Számolgatják a kopogtatócédulákat.
Szemmel láthatón jó sokat összeszedtek. Igaz, hiányosan vannak kitöltve, de a
lényeg meg van. Aláírás, személyi szám, lakcím. A többit meg majd kitöltik -mondják.
No, nekem itt már nem sok babér terem, gondoltam magamban. Megyek az ismert roma családokhoz, akiket évek óta támogattam, segítettem. Fogadnak, ahogy illik.
Hellyel kínálnak. Aztán, amikor elmondom, hogy miért is ez a soron kívüli
látogatás, az arcok elkomorodnak.
Most már van miből főzni a családnak a hét végén…
Kik voltak, honnan jöttek,? - nem tudni. A lényeg, hogy a kopogtató cédulákat „megszerezték” ismeretlen megbízóiknak.
Joggal nevettek!Szegény, szerencsétlen embereket vettek meg- fillérekért. Eladták a lelkűket, eladták a jövőjüket, a gyermekeik sorsát.
Szomorú vagyok! Négy, nehéz év áll előttünk, és ez most még sanyarúbb jövőképet vetít elém. Ezek az emberek kiestek a munka frontjáról. Évek óta alkalmi munkákból
élnek, nehezen tengetik életüket. Nem tudják, hogy van egy párt, amelyiknek
programjában az szerepel, hogy ettől a társadalmi rétegtől meg kell szabadulni.
Azt még nem mondják, hogy hogyan, milyen módon, de azt igen, hogy nem lesz
segély, nem lesz ingyen konyha! Munkára kényszerítésről „papolnak” –
bolondítják híveiket, csak arról nem beszélnek, hogy ennek a tömegnek hogyan
biztosítanak majd törvényes munkát, munkahelyet. Jöhet a cselédsor, az istálló
vége, a sárkunyhó, a napi éhezés, a csendőr kopogó lépte, és a puska tusa,
amely majd „ menekülésre kényszeríti” vagy a nem létező munkahelyre irányítja
ezeket az embereket. Aki nem dolgozik, az ne is egyék! Igaz, ezt már 1936 ban a
Szovjet Alkotmányban egyszer leírták, de most, fél évszázad múlva ismét elő
vették.
Ebben a lakóházban nem jártam sikerrel. Aztán, amikor beszélek azokkal a romákkal, és időnként nem romákkal, akik ugyan ilyen módon adták el a jövőjüket, elakad a
hangom. Vajon mit rontottunk el, ebben a húsz évben? A cigányság vezetői
egymással harcoltak, egymás ellen áskálódtak, és teszik ezt napjainkban is. Ők,
ott a húsosfazekak mellől nem látják, nem akarják látni azt, ami körülöttük
történik. Ők, már eladták a lelküket, és most eltűrik, hogy a védtelenek, a
tudatlanok, a maguk jogaiért kiállni nem tudók, egy tál nokedliért – mert
többre nem telik – eladják jövőjüket.
Csak mosolyogni kell, cafetériát mutogatni, netán készpénzt, és a voksot máris be lehet gyűjteni
Most még nem késő!
Romavezetők! Roma értelmiségiek! Fiatalok!
Ha már a szülők eladták a kopogtató cédulákat, Ti szólaljatok meg! Április 11.-én a szavazó urnákhoz EL KELL MENNI! Hozzátok helyre az elkövetett
hibát! Adjátok a szavazatotokat arra, azokra, akik embernek néznek, akik nem
mondják, hogy a cigány, az bűnöző a
születésétől kezdve, és azokra, akik nem azt hirdetik, hogy azért vagytok
„hülyék”, „elmaradottak”, mert az édesanyátok gumikalapáccsal ütögette a hasát.
Szavazzatok azokra, akik nem vezénylik ellenetek a törvényesen betiltott Magyar
Gárdát!
Ha már gondolkodtok, ébresszétek rá az időseket, hogy vajon kik lehettek azok, akik a haláltáborokban meggyilkolt cigányok emlékére felállított emlékművet, sorozatosan, állati ürülékkel és
egyéb módon „megszentségtelenítették”!
Budapest, 2010-02-12
Villás Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése