A 2000. év egyik júliusi éjszakáján álldogáltam az akkor már több, mint százéves gyár udvarán,ahol dolgoztam. Az üzemben a hőmérséklet állandóan kb. +60 fok, vagy annál magasabb volt. Így a pihenő időmet szinte mindig az udvaron töltöttem. Éjszakai műszakban csak 6-an dolgoztunk a gyárban. Ott álltam a sötét csendes éjszakában egyedül, hűsöltem a lágy, enyhe nyári szellőben. Körülöttem a gyár kihalt épületeinek fekete árnyai. A csendet egy repülőgép zaja törte meg, felpillantottam a csillagos égre. Gyönyörű tiszta nyári éjszaka volt, ékes csillagok ezrei világítottak az égbolton. Akkor már nagyon fáradt kimerült voltam, már csaknem egy fél éve 16 órát dolgoztam naponta. Du. 14-órától másnap reggel 06-óráig, vagy fordítva Reggel 06-tól este 22-óráig. Talán ezért is jutottak eszembe a következő gondolatok a repülőgépet szemügyre véve:
" Na... ott repülnek a gazdagok. Milyen jó nekik! Van pénzük repülőre, utazgatnak szabadon! Én 16- év becsületes munkaviszonnyal még a Balatonra sem jutottam el soha! 32- éves koromban eldicsekedhetek, hogy még sosem láttam hazám tengerét a Balatont sem!"
"Vajon ülök én még repülőgépen valaha? Olyan elérhetetlennek tűnik..."
Ezek a gondolatok fordultak meg a fejemben, s lám vannak csodák! Két hét múlva ott ültem egy repülőgépen 11000 méter magasban az Atlanti óceán felett, én a csóró "Magyarcigány", és a családom, az úti-cél Kanada.......Folyt. köv.
Tisztelt olvasóim, elhatároztam, hogy leírom a Kanadába való kivándorlásom hiteles, és részletes történetét. Arra kérem azokat, akiknek felkeltettem az érdeklődését, hogy fogalmazzanak meg kérdéseket számomra- mire is kíváncsiak- mik azok a dolgok amikre válaszokat keresnek egy ilyen igaz történet kapcsán- mi az amiket feltétlenül fogalmazzak bele a történetembe?
Radics Béla
Kétszázezer eladó szavazat
11 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése