A boszorkányt patkoló kovács

Volt egy kovács, Bátyán lakott. És ez nagyon jól dolgozott, mindenki hozzá járt patkoltatni, mindenki-mindenki a megyéből. Sokan dolgoztak nála, mind erős legények voltak. Ez a kovács is cigány volt. És egyszer, minden nap, de minden nap, így ment egy évig, egy szép, nagyon szép szürke csikó ment hozzá.

És ez a kovács csinálja (mondja) egyszer:

-Figyeljetek ti, legények! Fogjuk meg és tegyünk rá patkókat!

És a legények:

-Ahogy te akarod!

Megcsinálták a hurkot, és valahogy megfogták. Fél évbe telt, hogy meg tudják fogni. Hát, egyszer csak megfogták és megpatkolták. De alig tudták megpatkolni. Reggel öt órára megpatkolták, elment a csikó.

Nem jött többet.

És még gondolja is ez a kovács:

-Hát nem látom többet azt a szép szürkét! Miért adtam neki patkókat? Nem jön többet hozzám.

Gondolkozott, hogy az miért nem jön.

Hát, lakott ebben a faluban egy vénasszony, nem is magyar asszony volt, vén cigány asszony volt. Jósolni járt, nagyon szerencsés volt. És mondták rá a cigányok, hogy ez, hogy biztosan boszorkány, mindenfélét tudott. Már az előtt (előre) megmondta, ki fog meghalni, mi lesz a cigányokkal. És mondták a cigányok: ez boszorkány! Haragudtak. A vén cigány asszony meg azt mondta, hogy azért mondják, mert irigyek rá.

Hát, ez a vén cigány asszony, sokáig nem látta őt senki. Mi lehet ezzel a vén cigány asszonnyal, mi lehet? – beszélték a cigányok.

És ehhez a vén cigány asszonyhoz egyszer csak bement egy magyar lány, mert itt magyarok is laktak.

És kérdi tőle:

-Mi van?

-Menj el! Menj el tőlem, ne gyere be! – mert a vénasszony félt, hogy meglátja, hogy mi van.

-Miért ne?

És megy, lehúzza a dunnát.

És mi van, Isten, mi van mi nincs? Hát patkók voltak a kezein! Hát a lány lentebb emeli a dunnát, látja a lábain is. Kiszalad, mondja a cigányoknak. A cigányok nem hiszik ezt, hogy így van. Mennek, nézik a cigányok is. És sír a vén cigány asszony.

- No! – mondják a cigány asszonyok. –Ugye, hogy mi megmondtuk, hogy ez boszorka! Meg kell ölnünk!

És mondja a vén cigány asszony:

-Most már nem bánom, mit csináltok!

És a cigány asszonyok:

- Legjobb neki, ha megölitek, most már szégyelli magát! Most már nincs ereje semmiben, semmit nem tud csinálni!

Mennek a kovácshoz, jön, leveszi róla a patkókat.

És a cigányok kérdezik egymástól, hogy mi legyen a vén cigány asszonnyal.

És eldőlt, hogy a vén cigány asszonyt meg fogják égetni. És amikor akarnák égetni, reggel nagy tüzet csináltak a cigányok.

És volt abban a faluban egy lány. Nagyon szerette a vén cigány asszonyt és nagyon megsajnálta. És mondja az apjának, hogy ne hagyja megölni.

-Hát, lányom, ez boszorkány volt, mindig ártott a cigányoknak, a magyarokat a cigányokra haragította!

Hát legalább beszéljenek vele, hogy miért csinálta ezt!

Nem! Meg kell őt égetni!

Vitték is a cigányok. Lovakkal húzatták oda is, a földön húzatták végig. Ettől a vén cigány asszonytól mindenki köpködött, mert sok cigányra hozott szégyent, és abban a faluban mind haragudtak a magyarok. Ezért a cigányoknak el is kellett jönniük a magyarok közül, mert mondták, hogy megrontotta a falut, abban a ki faluban a cigányok nem maradhatnak ott.

Hát, égették. Égni kezdett a tűz, a vén cigány asszony nem akart elégni. Mind átkozta a cigányokat, átkozta ezt a kovácsot: ne legyen többet szerencséje, ne legyen ereje, megátkozta. Hát, valahogy csak elégett. De az a tűz, amikor elégett, teljesen feketén égett. És elégett.

Hát, mit ad az isten, mit nem, hogy ez a híres kovács, akihez mindenki ment, többet senki nem ment hozzá dolgoztatni. Sírt-zokogott magának: mit csináljak, Isten? Ott hagyta a sok legény is, akik nála dolgoztak.

És a kovács az Istent kérte, hogy mit csináljon:

-Mit csináljak, Isten?

Hát, megszánja egyszer az Isten, az égből lement hozzá, a kovácshoz, és mondja neki:

-Hallod-e te? Az, akit megöltél, az ördögök anyja volt!

És a kovács nagyon megijed, hogy ő az ördög anyját patkolta meg, és többet senki nem megy hozzá. Hogy, hogy nem, a cigányok is kitudták ezt, és többet a cigányok se jártak hozzá.